Radnóti Miklós: Ádvent, kései ember
Megy vézna fenyővel a hóna alatt
a sárban szegény; kalapja körül a
kedve leng ijedten, mint nyáron, sárló
tehénnek feje körül a méla bánat!
(Tán gyerek is még ő és félti a
mennyből az angyalt; tegnap még kis
szőke szakálla fölött az ajkain
néha fölpattant a lázas öröm!)
De ma már csak megy vézna fenyővel
a hóna alatt; fáradt két lába
két érett gyümölcs a sárban csattog!
és énekel szegény!
Az ádventi várakozás nem csupán a Karácsony ünnepét előkésztő lelki hangulat, hanem az Úr kereszthalálából, dicsőséges feltámadásából és a Lélek pünkösdi kiáradásából megszületett keresztény hit élő, eleven középpontja, mert csak az a hit krisztusi, amely remél, és elmondhatja Szent Jánossal: „Hittünk a szeretetben.” Aki pedig a szeretetben hisz, az remél.
