Sándor kategória bejegyzései
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő, Mikulás is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, Elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagykendő, Húzza-rázza hűs szellő. Suttog a ...
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba.
Kányádi Sándor: Feketerigó
Ablakomban nagy a hó, halihó! – ott sétálgat egy feketerigó. Jár a szeme: oda néz, ide néz: sétálgat, mint egy igazi zenész. De most nekünk nagy a hó, halihó! – nem fuvoláz a feketerigó. Egyet-kettőt csitteget, ...
Kányádi Sándor: Betemet a nagy hó
Betemet a nagy hó erdőt, mezőt, rétet, mindent, mint a nagyanyó haja, hófehér lett. Minden, mint a nagyapó bajsza, hófehér lett, csak a feketerigó maradt feketének.
Gerzsenyi Sándor: Várom őt
Szenteste, hogyha újra eljön, én is csatlakozom a csordapásztorokhoz és térdemen, ha Betlehembe érek tudom, Jézusom vétkemből feloldoz. És bárány lesz a szívem. Tiszta, gyapjas, fehér, szelíd bárány. Karomba véve ...
Sík Sándor – Az Isten küld…
Az Isten küld, testvéreim tinéktek, hogy sugarai eleven tüzét, amik arcáról a szívembe égtek, sugározzam csendesen szerteszét a testvéreknek, kik az éjben járnak. Az Isten küldött, szentjánosbogárnak. 1916
Reményik Sándor: Emlékezés karácsonytalan advent idejére
Későn és más lélekkel, "Holnap" holnaputánján Jutottam el szívedbe Ady városa, Várad. Először ősz aranylott mindenütt, Másodszor csattogott a csalogány, S a hársfaillat áradt. Egy őszi s egy tavaszi adventem volt Falaid ...
Reményik Sándor: A mi adventünk
A békejobb még vissza-visszarándul, Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet, Engedne az ököl, de megkeményszik. Ezer anyaszív ezer sebből vérzik, Ezer lelket mar vasfoggal a kétely: A borzalom vajjon a csúcsra ért fel? S ...
Reményik Sándor: János evangéliuma
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttin fogantatott: De fogantatott ...
Gerzsenyi Sándor: Meditáció
Milyen nagy méltóságban részesültem, Hogy már gyermekként gyermekeddé lettem! Felvettem akkor hófehér ruhámat, És elindultam serényen utánad. Az úton sűrű homály volt előttem, De Pünkösd napján hírnököddé lettem. ...
18. nap
Márai Sándor gondolatai Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. … Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban ...
Gerzsenyi Sándor: Tíz gíra
„Kereskedjetek, amíg megjövök!” - Mondta az Úr, és messzi-tartományba Távozott: dicső égi országába. Sénitt maradtam szolgái között. Mielőtt elment, énrám is hagyott Tíz értékes gírát, hogy megpróbáljon. Kegyes ...
Gerzsenyi Sándor: Az öreg hajós balladája
Sómarta, hínárlepte, vásott bárka. Csoda, hogy még a felszínen marad. Moszatok, csigák martak oldalába. Rozoga, múzeális, vén darab. A vén hajós az árboccal bajolgat. Vitorlát rángat… Túlgyors az iram. Egybemosódik már ...
