Zoltán kategória bejegyzései
Lengyel Zoltán: Advent gyertyái
Az első fénye a sötétet fodrozza, Ádám s Éva hitét magában hordozva, Isten ígéretet tett a megváltásra, Hogy a meggyőződésüket meghálálja. A második gyertya mikor lángra lobban, Ő a zsidó nép hite a Messiásban. Úgy ...
Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj a szél, hulldogál a hó, nem bánja azt, útra kél Mikulás apó. Vállán meleg köpönyeg, fújhat már a szél, nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér. Körülötte égi fák, rajtuk csillagok, lámpást tart a ...
Zelk Zoltán: Hóember
Csillog a fákon a zúzmara, ragyog, mint az ezüst, s repül a sivalkodó szélben akár a por, a füst. Serényen dolgozik három gyerek: fagyos kezeikkel gyúrják a havat, mint agyagot, készül a hóember. Szénből, kavicsból kap ...
Somlyó Zoltán: Karácsonyi Vándor
Karácsony éjjelén a vándor az országúti hóba megáll. S bekopog a legelsõ ajtón, amit az útszélen talál. Egy szót se szól. Csak némán átmegy az udvaron, mint a jó cseléd, S a sötét, meleg istállóba halkan, ...
Jékely Zoltán : Angyalfia
Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán, valami mégis itt lüktet közöttünk s fájó örömmel ostromol meg újra: a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett. Ez a fény is Belőle árad, végső fokon, s mégha tükrözés is ...
