Ádvent - A megtestesülés ünnepkörének bevezetése
Az alábbi tanítás a római katolikus Magyar-Latin Missale 1933-as kiadásában olvasható, melyet Dr. Szunyogh Xavér Ferenc OSB atya fordított, bevezetésekkel és magyarázatokkal ellátott. Imprimatur, Nihil obstat. Szentmise alatt a hagyományos rítust kell érteni.
“A karácsonyi ünnepkör bevezető része az ádvent. Természetes, hogy ez a bevezető rész csak azután keletkezett, amikor az Egyházban elterjedt a karácsony megünneplése, tehát az V. századtól fogva, de még akkor is majd négy, majd öt hétig tartott, míg végül VII. Gergely pápa véglegesen rendezte és négy vasárnapban állapította meg. Ádvent ma Szent András apostol ünnepéhez (nov.30.) legközelebb eső vasárnappal kezdődik és tart december 24-ig. (A neve a latin adventus: eljövetel szóból származik és ez a név jelzi, hogy ez az idő az Úr eljövetelére emlékeztet.)
Ezt az időszakot 3 vonás jellemzi:
1. Ádvent az imádság ideje; 2. Krisztus eljövetelére való várakozás és a Messiás után való vágy; 3. a Szűzanya tisztelete
1. Az ádvent, mint bűnbánati idő
Minthogy az egész karácsonyi ünnepkör kialakulására a már meglevő húsvéti ünnepkör volt hatással, azért az ádvent hasonlít a nagyböjthöz, mint előkészítő idő. Ezért az ádventnek első jellemvonása a bűnbánat, mert erre és imádságra serkent. Ennek a külső jelei: a) Az egyházi szín ádventben a bűnbánat és vezeklés színe: a viola; kivétel a harmadik vasárnap, amelynek örvendetes jellege van, azért rózsaszínben misézhet a pap. b) A szentmisében a pap nem mondja az angyalok énekét, a Gloria-t és a végén Ite Missa est helyett Benedicamus Domino-t mond. A breviáriumban pedig nincs Te Deum. c) Az orgona nem szól az istentiszteletek alatt, nehogy zavarja a bűnbánó hangulatot. d) A szerpapok nem öltöznek az öröm ruhájába: a dalmaticába és a tunicellába, hanem csak az albát veszik magukra, vagy az ún. “casula plicata”-t, a felhajtogatott miseruhát. e) A szentmise szövege is erre a bűnbánatra és komolyságra int. A szentleckékben Szent Pál apostol önmegtagadásra, bűnbánatra, böjtre, imádságra és az erények gyakorlására figyelmeztet. Az evangéliumok közül az első az utolsó ítéletről, a többi Keresztelő Szent Jánosról szól, és szintén arra intenek, hogy tartsunk bűnbánatot és így készítsük elő az Úr útját. f) Ezért pl. egyes szerzetekben még ma is böjt van ádvent szerdáin és azért nem szabad ádvent idején mennyegzőt tartani. (Csendeset szabad.) Mindazonáltal az ádvent nem olyan szigorú idő, mint a negyvennapos nagyböjt, mert teli van bizalommal, reménnyel. Ezért például a szentmisében van Alleluja.
2. Ádvent az Úr eljövetelére való várakozás ideje
Az Úrnak hármas eljöveteléről szól a liturgia: a történelmi eljöveteléről a múltban; kegyelmi eljöveteléről ma is minden ember lelkében, a jelenben; és az utolsó eljöveteléről a jövőben, a világ végén. - A liturgia azért hármas alakban mutatja be ádventben az Urat, Mint gyermeket, ki Betlehemben született; mint Üdvözítőt, ki ma is lelkünk megváltója; és mint Bírót, aki felhőtrónján ítél eleveneket és holtakat. Az első eljöveteléről úgy emlékezik meg az Egyház, hogy lélekben visszahelyezkedik a Krisztus előtti korszakba. Ahogy ebben az időben vágytak az igazak a Messiás után, ahogy ők imádkoztak az eljöveteléért, úgy vágyódik és imádkozik az Egyház ma is a liturgiában. Különösen sokszor olvassa ebben az időben Izaiás próféta jövendöléseit aki a legmegkapóbban fejezte ki az ószövetség messiási vágyát. A második kegyelmi eljöveteléről azzal emlékezik meg a liturgia, hogy egyrészt int az Úr útjának előkészítésére, másrészt valóban elő is készít ádvent liturgiájával, hogy méltán fogadhassuk szívünkbe az Urat. A harmadik eljöveteléről az első vasárnapi evangélium szól. De ezenkívül az egész ádvent telve van a “paruzia”, az Úr eljövetelének gondolatával. Az utolsó ítéletre eljövő Úrról a keresztény ókorban is úgy gondolkoztak, mint a középkor a “Dies irae” himnuszában - félve és remegve az igazságos bírótól. Azonban egyúttal mint a győzelem és az öröm boldogító napját várták Krisztus dicsőséges eljövetelét. Így tehát egész földi életünk nagy ádvent, melynek karácsonya lesz az Úr Jézusnak színről-színre való látása. Ebből a szempontból az egész egyházi év tulajdonképpen ádvent, mert évről évre megismétlődő misztériumaival előkészíti az egész Egyházat a nagy napra “Krisztus napjára”, amelyre gondolva mondták az őskeresztények: “Maranata” - Jöjj el, Urunk! - Hogy ez utolsó eljövetel volt a karácsonyi ünnepkörben uralkodó eredeti gondolat, mutatja az a tény is, hogy egy ideig Hetvened vasárnapjával kezdődött a liturgikus év - és a mennybemenetel után folytatódott az Úr ismét eljövetele után való vággyal, és az év befejezése volt az Epiphania - a Krisztus királyi megnyilatkozásának ünnepe. Csak mikor ádvent lett a liturgikus év kezdete, akkor gondoltak inkább az Úr Jézus történeti életére.
3. Végül ádvent a leggyengédebb Mária-tisztelet ideje. Hogy is ünnepelhetné az Egyház ádvent idején az eljövendő és várva-várt Üdvözítőt anélkül, hogy ne gondolna a Szűzanyára, ki szíve alatt hordozta, akit az egész világ várt. Ezért teljes joggal nevezhetjük ádventet liturgikus Mária-hónapnak. Erre szolgálnak a liturgikus szövegben előforduló Mária-köszöntéseken kívül elsősorban a hajnali misék - a roráték. Így nevezzük az Introitus első szaváról Rorate azokat a votív miséket, melyeket ádventben naponként lehet mondani. És szép, igazán finom szimbólum van abban is, hogy a hajnal pirkadásakor mondják ezeket a miséket, mert Mária a hajnal, aki jelezte, hogy jön Krisztus, a világ világossága, az igazi Nap. Még jobban a kereszténység hajnalcsillagának mutatja be a Szent Szűzet a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, mely ádvent elejére, december 8-ára esik. Ekkor ünnepeljük Máriát, mint azt a “signum magnum”-ot, nagy jelet, melyet Szent János evangélista ír le. Ő az az asszony, kinek “ruhája a nap, a hold, a lábai alatt és fején tizenkét csillagból álló korona ragyog”. Ő az, kit úgy köszöntött az angyal: Üdvözlégy teljes malaszttal.”
https://gloria.tv/post/8KPTkk9hPjBd4aPGwCHu8GNBi
