P. Tófeji Vali: Karácsonyi fények
Ma némán mossa fekete lábát az este,
és mintha ünnepi köntöst is keresne...
Akaratlan fölveszed az ünneplõs arcot,
nem akarsz ma vívni semmiféle harcot.
Keresi helyét a csend, egyre csak kóborol,
szinte hallom, bánatunk bujkál valahol.
Ha fenyõk nem állnának fény-egyenruhában,
akkor is tudnád, hogy karácsony este van.
Mert egy sietõs esztendõ körbejárt veled,
számtalan jót, rosszat tartogatott neked.
Az évek kosarába már sok karácsony hullt...
az a legszebb mindig, mely réges-rég elmúlt.
Fényfüggönyt tereget még ma is minden házra,
fényeit szeretet lobbantgatja lángra.
Millió sóhaj száll az egekbe fel, fel, fel...
fenyõgyertyák fénye lobbanva igenel.
Úgy vágyunk élni, jó szóra, simogatásra,
átmelegít bennünk egyetlen gyertya lángja
