Ugró Éva Anna: Advent fényei
Tél van, mennyi lágy pihe... hull a hó,
Alvó világnak puha takaró.
Esti fénynél csillog a fehérség,
Szívekben remény - reménytelenség.
Kódolva az emberi természet,
Elveszett útközben a szeretet?
A pénz, hatalomvágy egyre csak nő,
S a józan ész tán tovaröppenő?
Sebzett lélek örökké háborog.
Óh, de sok gyermek szenved, nyomorog!
Messze még a világbéke-hajó,
Valahol süvít a puskagolyó.
Élnek-e önzetlen, békés népek...
Kesernyések az örömünnepek.
Advent fényei körbeölelnek,
A szemekben kincs: - szeretetkönnyek.
